LFZE doktorkollégium tanulmányi út 2025. okt. Göteborg - Koppenhága 2. nap

2. nap 

Göteborg 

Liszt kurzus 

Október 15-én délelőtt az amerikai származású Nathan Laube orgonakurzusát hallgattuk meg, aki 2013 és 2020 között a New York-i University of Rochester kebelében működő Eastman School of Music professzora volt, ma pedig a stuttgarti Hochschule für Musik orgonaosztályát vezeti. A Vasa templomban egy három manuálos és 45 regiszteres Lundén (1909) orgona állt rendelkezésre. A kurzus elején a professzor Liszt 1850 telén Weimarban komponált nagyszabású művéről — Fantázia és fúga az Ad nos, ad salutarem undam kezdetű korálra — , annak történeti-politikai kontextusáról tartott egy rövid bevezető előadást. A fantázia és fúga alapjául szolgáló korál Giacomo Meyerbeer Le prophète (A próféta) című operájának I. felvonásából származik, a művet Liszt az opera szerzőjének ajánlotta. Ősbemutatója 1852. október 29-én volt. Az átdolgozott változat bemutatója 1855. szeptember 26-án volt a merseburgi székesegyházban Alexander Winterberger előadásában. A kurzuson a tempóarányokról és -váltásokról, regisztrációkról és hasznos technikai dolgokról esett szó. Sajnos az idő rövidsége és a mű terjedelme miatt a délelőtt nem volt elegendő a teljes darab elemzésére és végigjátszására. Mindazonáltal így is nagy hatást tett rám a kurzus, kedvet kaptam megtanulni a darabot. 

Lunch concert — Jonas Lundblad

A göteborgi orgonaakadémia tömött programjába a déli koncertek is beletartoztak, ami után a szervezők gondoskodtak testi táplálékról is egy tál kiadós meleg leves formájában, amit bizarr módon organ soupnak neveztek el — találgattunk, vajon melyik szervből főzhették a levest. Végül kiderült, forró bablevest kínáltak a vendégeknek. A közös ebéd lehetőséget adott a baráti beszélgetésre, eszmecserére, elkerülve azt, hogy a programok végeláthatatlan sorában elmenjenek egymás mellett az emberek. 

    Jonas Lundblad koncertjét hallgattuk meg délben a Haga-templomban Nordic Visions in the Wake of Franz Liszt címmel. A közelmúltban közel eredeti formáját visszanyert 1861-es Marcussen orgona nem viselte túl jól az őszi szeszélyes és hirtelen nedvesre fordult időjárást — néhány váratlan helyzetet okozva a művésznek a koncert során. Azonban a skandináv zenében kevéssé járatos közönség számára ezek a meglepetések ritkán voltak észlelhetők. A koncertet informatív és élvezetes bevezető előadás előzte meg, nem csoda, hiszen a művész nemcsak orgonaművész-egyházzenész, hanem zenetörténész is, egyik szakterülete éppen a svéd zenetörténet. 

A koncertprogram összeállításához a vízió mint az idei akadémia inspiráló és ugyanakkor szabadságot hagyó témája adta a vezérfonalat. Liszt északi recepciójához Elfrida André (1841-1929), a svéd kulturális élet kiemelkedő jelentőségű személyiségének közvetítése nagyban hozzájárult, Liszt művei az ő átiratában szólaltak meg a koncerten. Elfrida André volt az első női orgonista valamint első női zeneszerző és karmester Svédországban. 1879-től a svéd akadémia tagja, először Stockholmban majd 1867-től a göteborgi dómban volt orgonista. Működése nyomán változtattak egy törvényen, amely így lehetővé tette, hogy nők is lehessenek hivatásos templomi orgonisták. Koncertszervezői tevékenysége is jelentős volt. A műsor második felében a modern és kortárs dán zeneművészet terméséből — Rued Langgaard és az idén elhunyt Per Nørgård művein keresztül — kaphattunk ízelítőt, ezeket a műveket a sötétség víziója hatotta át, kapcsolatot teremtve a koncertet nyitó zsoltár Marcello zsoltár megfelelő soraival.

Schnitger-koncepció

Az Örgryte új templomban (Göteborg) felépített orgona a North German organ research project kiemelkedő eredménye. A cél nem egy régi hangszer másolása, hanem a 17. századi, Arp Schnitger építette orgonák jellegzetes hangzásának újraalkotása volt, tiszta negyedkommás középhangos hangolással és osztott billentyűs klaviatúrával.

A projektet Hans Davidsson kezdeményezte, és a Göteborgi, valamint a Chalmers Egyetem közös kutatásában valósult meg kormányzati támogatással. A kutatók — organológusok, anyagtechnikusok és fizikusok — célja a történeti orgonaépítési technikák jobb megismerése és újraalkotása volt, különös tekintettel a sípöntésre: feltárták, hogy a 17. századi homokágyas öntési módszer és a fémekben bizonyos százaléknyi “kosz” jelenléte nagyban hozzájárul a történeti orgonák minőségi hangzásához. Az orgona tervezéséhez több történelmi hangszer, köztük a hamburgi St. Jacobi orgona szolgált mintául. A kutatás és az orgonaépítés szoros együttműködésben zajlott egy nemzetközi kutatócsoport részvételével. Az orgonát 2000. augusztus 12-én avatták fel.

A délután folyamán Erland Hildén orgonaművész-egyházzenész, zeneszerző, a templom orgonistája mutatta meg nekünk a hangszert, játszott barokk zenét és egy tételt saját orgonaszimfóniájából. 

Ezt követően több órát tölthettünk a hangszerrel szabadon kísérletezve, amíg ő és egyikünk-másikunk, aki épp ráért, mert épp nem orgonált, kottaállványokat pakoltunk — előkészítve a terepet a következő fesztiválkoncertre. Hálás köszönet a lehetőségért. 

Isabelle Demers koncert

Göteborgi tartózkodásunk második napján néhányan visszatértünk a délelőtti Liszt-kurzus színhelyére és meghallgattuk Isabelle Demers orgonaművész Virtuosic Variations címmel tartott koncertjét, amelyet a Göteborgi Nemzetközi Orgonafesztivál keretében rendeztek meg a Vasa templomban. A többiek egy barokk vokális koncertre mentek.

A koncertprogram Reger és Alkan bravúros, virtuóz műveiből állt:

- Max Reger: Fantasy on the chorale “Wie schön leucht’ uns der Morgenstern” (Op. 40, No. 1)

- Charles‑Valentin Alkan: Douze études pour les pieds seulement No. 2., 12., 6.

          Impromtu sur le choral de Luther (Op. 69)

          Grand prélude, Op. 66, No. 4 in G minor

- Max Reger: Fantasy on the chorale “Hallelujah! Gott zu loben” (Op. 52, No. 3)

A koncert központi gondolata a variáció és a virtuozitás volt, amely a romantikus és posztromantikus orgonairodalom kiemelkedő darabjain keresztül bontakozott ki.

Max Reger két fantáziája a korai 20. századi német orgonazene legösszetettebb alkotásai közé tartozik: a korálfeldolgozások nemcsak a protestáns hagyományt idézik meg, hanem a polifónia és a harmóniai gazdagság modern lehetőségeit is bemutatják. Charles-Valentin Alkan művei pedig a francia romantika különleges fejezetét képviselik: pedálzongorára készült lábbal játszandó etűdök.

A templom Lundén (1909) orgonája tökéletes választás volt a fent említett művek interpretációjához, mivel az alapregiszterekben és karakteres fuvola-hangszínekben gazdag orgona ideális Reger és Alkan műveinek előadásához. Demers kéz- és lábtechnikája rendkívül precíz volt. A Halleluja című korálfantáziában többször eltért az első kiadás kottájában rögzített regisztrációktól és nem a megadott lábszámokat használta. Isabelle Demers interpretációjában nem csupán egy technikai bravúrnak, hanem a mélyen átélt zeneiségnek és követhető, világos zenei gondolkodásnak is tanúi lehettünk. 

Barokk koncert a göteborgi német közösség templomában

Míg október 15-én este társaságunk nagyobbik fele Reger-koncertet hallgatott a Vasakyrkanban, addig néhányan a Tyska Kyrkanban (Deutsche Kirche) élvezhettünk egy barokk koncertet At Sea with Göteborg Baroque címmel. A zenei együttes, nevéhez hűen, korhű, historikus hangszereken játszott, igen magas színvonalon, professzionalitásuk mellett összeszokottságuk is hallható volt. Az együttest Magnus Kjellson vezette egy claviorganum mellől, a darabok leintésén kívül elsősorban a continuo szólamot játszva.

A koncert témája a térség kikötővárosainak (Stockholm, Tallinn, Kalinyingrád, Gdańsk, Stralsund, Göteborg és Lübeck) 17. századi zenei élete volt, elsősorban a kor nagyobb politikai eseményeihez és zeneszerzőihez kapcsolódva. A programból inkább a zeneszerzők kvalitásának sokfélesége tűnt ki, mint a régi városoké. Az élményt valószínűleg nagyban emelte Mattias Lundberg, aki minden zenei blokk (újabb város) előtt 10-15 percet beszélt az elhangzó művekről, a közönség visszajelzései alapján informatívan és szórakoztatóan, de számunkra ezen információk rejtve maradtak, mivel mindezt svédül mondta el. A hosszabb beszédek és impozáns műsor miatt több mint kétórás volt a koncert, ami szünettel együtt is megterhelőnek bizonyult. A szokásos barokk zenekarban nagy rézfúvós-kar és több cink is helyet kapott.